Új Nő rezdül, új Nő ébred, együtt rebben több száz lélek.
Sok(k) volt mi fájt, pokol élet, lelki terror, rossz emlékek.
Fájó sebek, titkok kínja, Soma Gésa meggyógyítja.
Érezte már, megálmodta, elege lett, s összehívta
Nőtársait Szent szeánszra, kik megértek változásra.
Papnő, orvos biztosítja, szentelt szobor varázsolja
Terét, szívünk dobbanását, lelkünk összefonódását.
Több száz lélek együtt libben, ősi zene segít ebben.
Ének, mantra, „Nia tánca”, mind-mind ezt a célt szolgálja.
Meditálva, koncentrálva, Női elmét átformálva,
Egy tégelybe beolvasztva, spirálisan megdolgozva,
Kínok kínját kitaszítva, Új Nő ébred maholnapra!
Sóhaj, sírás, nyögés hangja, szemtől-szembe nyitott magma.
Női szívet, arcot, testet többé senki nem fékez meg!
Jövő, s remény a kezünkben, imánk négy elemen röppen.
Könyörgésből, hála épül, gyökerekre törzsként kerül.
Új pompája lombkorona, kiteljesedik a csoda.
Isten lettünk, igaz hitünk, ezer arcunk egy szellemünk!
Levetkőztünk mindent, mi rossz, köpenyünk új változást hoz.
Megálmodtad, sárból gyúrtad, s Általad kívánunk újat!
Arcunk Napra tekinthet fel, nincs már szégyen, ami lever.
Erősen és gyönyörűen közvetítjük mindenkinek,
Küldetésünk tudatos lett! Fejlődj velünk gyengült lélek!
Soma hálánk, megmutattad, s továbbadjuk utódunknak:
Egyek vagyunk mindahányan, testünkben, mint templomunkban.
Új Nő rezdül, új Nő ébred, eggyé vált hát több száz lélek.
Ahány ember annyi élet, mégis mi volt, semmivé lett.
Elengedtük, mert túléltük, soha vissza nem tekintünk!
Erősödünk, bátorodunk, többé meg nem tántorodunk!
Mi vagyunk az „Új Nő” s kérlek, kövess minket, szellemünket!