Hát itt tartunk. Itt vagyunk bezárva. Bekényszerítve. Tudtuk, várható volt, most mégis nyomasztóan hat. Mi, akik megszoktuk a szabadságot, elkényeztetett módon vágyjuk azt vissza. Elgondolkodom, hogy inkább a szabadosság volt mindaz, mit kaptunk eddig, a szabadság köpenyébe bújva?

A cigányság világnapja minden évben, március 19.-re esik. Ez egyfajta tavasz-köszöntés, hiszen „ezen a napon indultak tovább a romák a téli szálláshelyükről, vándorolni”. A hivatalos ünnepet, a romák világnapját április 8-án tartják.

Pár napja más lettem. Megváltoztam. Pozitívan, mint – úgy érzem – még jó pár Nőtársam velem együtt.

Közel 10 éve ismertük meg egymást. Neki tanítványa volt, aki nekem barátom a közös. Abból az időből datálódik a mi barátságunk. Hosszú idő telt el azóta, hol lelki nyugalomban, hol teljes harci díszbe öltözve, várva az élet újabb megpróbáltatásait. Mögötte egy házasság, és számos év, mely bizonytalansága hol lappangott, hol olyan erővel tört elő, hogy telefonom éjjel kettőkor szólalt meg, segélykérőn.

Életünk során, számos olyan helyzetbe kerülünk, ahol testünk bizonyos részeivel, közelebbi kontaktusba kerülünk, mint addig. Legyen ez betegség vagy baleset, orvosi rutin vizsgálat, szülés, de egy intimebbnek mondható szexuális kapcsolat is akár. Ilyenkor bizony, sok esetben döbbenten állunk a természet, Isten és saját testünk csodái előtt.

Hány lelkünk van, s hány dimenzióban, ha nem vagyunk lelketlenek? Ha lelkesedünk valamiért, biztosan van lelkünk? Az életünkben érző lélek, valamint a halál után – testünket hátrahagyó – tovaillanó illúziónak tűnő rejtély, egy másik kivetülése addigi, érző lelkünknek? S vajon meddig, hova vándorol? No és ha egy lelkes társaságba keveredünk, biztosan rátalálunk lelki társunkra is?

Elaludtam….Végre! Persze mindennek nem voltam tudatában. Vagy mégis?

Te mit gondolsz? Hogyan látod Magad Női mivoltodban? Függ a korodtól, külsődtől, szexuális aktivitásodtól netán? Mikor és mitől váltál azzá? Használod-e, kiéled-e Nőiességedet? Befolyásol Női énképedben bármi is?